Képzeljünk el egy kora középkori katedrálist, amelyet a felépülését követően ki szeretnénk festeni. Mivel mielőbb kívánatos lenne használatba venni, viszonylag rövid idő áll a rendelkezésünkre: a nagyszabású ikonográfia későbbi helyét először ornamentális festéssel tagoljuk, megragadva ezzel a rendelkezésünkre álló teljes felületet. Majd – amikor később lehetőség nyílik egy-egy ünnep képét megkomponálni, – képről képre haladva lassanként átveszik a kompozíciók az ornamentika uralmát, végül pedig a míves sorminták már csak egy-egy kevésbé feltűnő helyen maradnak láthatóak, vagy éppen ott bukkannak föl újra, ahol a kevésbé sikerült képekről már peregni kezdett a festék.

Kutatási témám ennek a térbeli ornamentikának a zenei lenyomata, vagyis azok az egyszólamú lejegyzésben ránk maradt liturgikus énekek, amelyek megelőzték a gregorián misekompozíciók korát az egyházi évben, vagyis a hasonlatbéli katedrális nagyszabású felületein. Ezeket a tételeket főként az órómai graduálé-könyvekben lehet tetten érni, de hatásuk a gregorián misetételekben sem marad nyom nélkül.

Kurzusunkon a kora középkori hivatásos énekesek technikáival szeretnénk megis-mertetni a hallgatóságot, vagyis, hogy hogyan kell ornamentális festést készíteni: 

• hogyan működnek a különféle műfajokhoz kötött motívumkészletek a kora középkor zeneiségében, 
• hogyan állnak ezek egybe dallammá,
• mekkora a jól képzett énekes improvizációs szabadsága,
• hogyan alkalmazhatok egy-egy típusdallamot egy-egy szövegre,
• és vajon hogyan maradt meg mindez az erősen komponált gregorián mise-repertoárban