Május 30-án egészen kivételes élményben lehetett részem a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor közösségi hazában. Marcel Pérès az órómai ének jelenleg talán legkiválóbb ismerője tartott kurzust az érdeklődők számára. Itt adódott alkalmam, hogy a személyes találkozón túl a Graduale Urbis énekeskönyvünket is bemutathassam a mesternek, aki üdvözölte, hogy az egész egyházi évet kiszolgáló praktikus kiadás született az általa nagyra tartott, 1071-ből ránk maradt Szent Cecília graduáléból. Néhány mondat az órómai énekről, megfontolásra:

• Az órómai ének nem melodikus zene, hanem a tetrachordok struktúráján alapul. Az énekel jól órómai éneket, aki képes benne maradni a tetrachordok dinamikájában (A tetrachord egy négy szomszédos hangból álló hangcsoport, amely az egyes zenei motívumok hangkészletét adja)
• Ahogyan a régi görögök mondták: “A zene istennője az emlékezet istennőjének a leánya.” – A kántor pedig az emlékezet őre
• Szent Benedek a liturgikus éneklés kifejezésére a “modulare” igét használja, ami a régi római hagyományban annyit jelent, mint “tudatosan énekelni”, vagyis megalkotni a hangközöket
• Bingeni Szent Hildegárd szerint az éneklés az egyetlen, amit az ember megőrzött a paradicsomból. Erre az ördög igen mérges lett, és számos egyet nem értést támasztott az Egyházban az énekléssel kapcsolatban